"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 17. Juli 2012

Vissza a múltba II. :)

(most jön egy kis kirándulás-programbeszámoló-fotó dömping, mert barátainkkal nagyon sok helyen jártunk és mindenképp szeretném, ha a blogban is nyoma maradna :))

Mivel a ballenbergi skanzen nagyon tetszett Áginak (és nekem is :), és első alkalommal csak egy nagyon kicsi kis részét tudtuk megnézni, így visszamentünk még egyszer. Ezúttal a másik bejáratot céloztuk meg és 7 (!!!!) órát töltöttünk a parkban, de még így is maradtak házak, amikre nem jutott idő :) A kasszánál kaptunk egy heti programot, amin be volt jelölve, hogy a hét melyik napján milyen kézműves foglalkozásokat lehet megtekinteni. Mi a szövést és a fafaragást tudtuk megnézni, érdemes egyébként előre kinézni a neten, hogy mik vannak és aszerint igazítani a programot, mert ezzel még nagyobb élmény a látogatás!!


A wallisi házakkal kezdtük, ahol az egyikben megcsodálhattuk a szövés mesterségét. A gyerekek tátott szájjal figyelték és megmondom őszintén, nekem is élmény volt ilyet látni közelről :))




Aztán az alpesi kis faházakkal folytattuk, láttuk, milyen egyszerű és puritán körülmények között éltek a pásztorok (főleg nyáron) az alpesi legelőkön. Bepillantást nyerhettünk egy sajtkészítő házába is, ahol Ballenbergben készült sajtokat is árultak.

 (az alsó ágy kihúzható volt, gondolom, nappalra betolták, hogy kevesebb helyet foglaljon :)

 (jó hangos kolompok :)

 (van egy kis szék háromlábú.... :)))

 (ilyen "hátiszekérrel" szállították a sajtokat a hegyről a völgybe:)


Ebéd után a fafaragó mestert figyelhettük munka közben és megcsodálhattuk a rengeteg szebbnél szebb fából faragott kiállított díszt, tárgyat, bútort.






Egyébként megfigyeltük, hogy a különböző kantonok házainak konyhája tér el legkevésbé egymástól, nagyobb különbségek a szobák kialakításában és berendezésében voltak (no és a (kezdetleges) illemhelyek milyenségében :)))

A legjobban ez a wc tetszett nekem :)))


Persze nem maradhatott ki a játszótér, az állatsimogató és a körhinta sem, legalább addig tudtunk egy kicsit pihenni, míg a gyerekek (szó szerint és átvitt értelemben is:) pörögtek :)))




Volt régi tekepálya, igazi fa bábukkal és jóóóó nehéz fagolyókkal :)))



Egyik graubündeni régi faháznak az alján egy varázslatos meseerdő-világot alakítottak ki a gyerekeknek, egyszer én is végigmentem rajta, aztán a kijáratnál majdnem úgy jártam, mint Micimackó a nyuszinál, úgyhogy onnantól kezdve átengedtem a gyerekeknek a terepet :) De legalább láttam, mennyire igényesen csinálták meg a meseerdőt, volt kis játszóasztal gombaszékekkel, játékokkal, találóskérdésekkel és rengeteg érdekes, izgalmas, tanulságos témával :)) Marcelt alig tudtam elhozni onnan, persze már fáradt is volt, hiszizett egy sort, de utána szaladva jött tovább :))









Ami nagyon érdekes volt még, az az egyik házban berendezett svájci fodrászmúzeum. Elnézve a régi daueroló és hajszárító berendezéseket, inkább hasonlítottak valami kínzóeszközhöz, mint fodrászati kellékekhez :)) De érdekes volt az ártábla és egyéb berendezések is. Sajnos addigra délután 5 óra lett, kezdték bezárni a házakat, így ezen szinte csak végigfutottunk.






Viszont szerencsénk volt, mert még be tudtunk kukkantani a mosodába és a régi iskolába is, a gyerekeknek persze tetszettek a felnyitható padok és régi íróeszközök :) Julcsi szeptemberben iskolába megy, így neki különösen aktuális volt a téma :)



Imádom a kis okos fejét :)))))

Az utolsó házban, ahova be tudtunk kukkantani, szintén egy interaktív kiállítás volt, először nyusziszőrme-darabok alapján kellett "besorolni", melyik nyuszihoz is tarthozhat a szőrme, aztán pedig különböző nagyságú tojásoknak kellett megtalálni a "gazdáját" :)) Persze gyerekeknek ez is nagyon tetszett, én pedig ismét megállapítottam, hogy milyen jó ez a hely, ahol nem csak nézni, de kipróbálni, kitapintani, megfogni is szabad sok mindent és mennyit tudnak a gyerekek belőle tanulni, játékos és élvezetes módon.




Hulla fáradtan értünk vissza az autóhoz, megint rengeteg élménnyel gazdagodva és a tudattal, hogy ide még muszáj lesz visszajönni :))) Már csak azért is, hogy még egyszer megnézhessem kedvenc ferdekéményű házikómat :)))


(akinek még ennyi fotó sem volt elég, ebben az albumban megtalálhatja az összeset :))))

Keine Kommentare: