"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 19. September 2012

Félúton

Csillával gyerekkorunk óta ismerjük egymást, az ő vitorlásuk a miénk mellett ringatózott a füredi klubban, így gyerekként sokat találkoztunk, de mindig csak nyáron és mindig csak Füreden. Rengeteget fürödtünk, ökörködtünk, ugráltunk, bohóckodtunk együtt (és néha azért még vitorláztunk is), aztán múltak az évek, nagyobbak lettünk és vége szakadt a találkozásoknak, bár apukám révén hallottunk azért egymásról.

Míg nem jó egy évvel ezelőtt Csilla elkezdett érdeklőni Svájc iránt, újra felvettük egymással a kapcsolatot, ugyanis a férjét kihelyezték Svájcba, Veveybe, a Genfi tó parján lévő kisvárosba. Tavaly augusztusban költöztek ki, azóta már nagyon sokszor terveztük, hogy találkozunk, de valami mindig közbejött, betegség, munka, utazás, így mindig tolódott a találka.

Most viszont végre sikerült mindent összeegyeztetni és vasárnap egy csodaszép napot töltöttünk el Gstaadban. Az úticélt úgy választottuk, hogy kb. félúton legyen, hogy senkinek ne kelljen olyan sokat autóznia, viszont tudjunk egy jót kirándulni, felvonózni és a gyerekek is (Csilláék részéről a 7 éves Marci és az 5 éves Kata valamint Marcel) érezzék jól magukat.

Gstaadban eddig egyszer voltunk, Ildiékkel, akkor elég kihalt volt, bár a falu festői szépségű, csodás hegyekkel körülvéve és mivel a házakat chalet típusban építik (megspékelve rengeteg virággal), egyedi hangulata van. A gazdagok körében nagyon kedvelt és itt található Svájc második legdrágább és nagyon impozáns szállodája, a Palace hotel (azért szívesen megnézném egyszer belűlről is :)))


Gstaadból több felvonó is visz fel a közeli hegyekre, mi most a Rellerli-t választottuk, mert családbarátnak írták, ahol van játszótér, kötélcsúszda, kisvonat, trottibike és nem utolsó sorban bob is...(csak bírja az ember pénztárcája :D:D:D:D

Megrendeltük a jó időt is, ragyogóan sütött a nap, meleg volt, kék és és harapnivalóan zöld legelők, hiába, megvan a szépsége annak is, ha sokat esik az eső :))))


6személyes felvonók visznek fel 1833 méter magasba, ahonnan gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé. Körben hegyek, távolabb hófödte csúcsok, a lábunk aladt pedig Gstaad (a kis privát repülőterével a gazdagoknak és szépeknek :))






A gyerekek persze rögtön megrohamozták a bob-pályát és ha rajtuk múlna, még most is ott rónák a köröket :)))) Bár az igazsághoz tartozik, hogy sok helyen boboztunk már Svájcban, de ennyire szuper pályán még soha!!! Ez volt a leghosszabb, a legkanyargósabb, buccanókkal tarkított pálya, ráadásul a gyerekeknek 8 éves korig nem kell fizetni, mivel egyedül nem mehetnek. És mivel Csilla önként és dalolva mondott le a bobozásról, így három felnőttre jutott három gyerek és indulhatott is a móka :) Mit ne mondjak, mi felnőttek is nagyon élveztük :))






Itt egy kis ízelítő a bob-pályáról (épp Katával mentem, aki mindent kommentált közben :)))

Svájci viszonylatban elég jó kis játszótér is van fent, van falmászó, körhinta, drótkötélcsúszda, régi kimustrált felvonók és egy kis sín-kocsi is, amit a gyerekeknek maguknak kell hajtaniuk. Na a bobozás után ez volt a másik sláger, igaz, a kocsik mindig leestek a sínről, a váltókat nehezen lehetett állítgatni, de ez a gyerekeket nem zavarta, lelkesen tekertek és szállították egymást és a rakományokat.








Mivel a társaság férfi tagjai kezdtek megéhezni, a lelki béke és a további jó hangulat érdekében megcéloztuk a hegytetőn lévő berghaus éttermét. Kint ültünk, a kilátás továbbra is csodás volt és a gyerekek is tudtak addig rohangászni és játszóterezni, amig hozták a kaját. Ismét rösztit ettünk (igen, erről is kellene már egy listát írnom, hogy hol milyen volt a kaja és megérte-e a pénzét:), nagyon finom volt és svájci viszonylatban nem volt egetverően drága (na jó, olcsó sem, de nem minden nap eszik az ember Gstaadban :)

Hogy azért túrázzunk és mozogjunk is valamit, ebéd után elindultunk, hogy megmásszuk a közeli kis dombocskát :) Na nem kell valami hatalmas teljesítménytúrára gondolni, bár elég meredek volt az út, de túl sokat nem kellett gyalogolni. A hegytetőre érve aztán ismét megpihentünk, leheveredtünk a fűbe, dumáltunk, élveztük a kilátást és a jó időt :)









Visszatérve még muszáj volt néhány kört bobozni, aztán mivel lefelé gyalog elindulni már túl késő lett volna és a gyerekek (főleg Marcel) addigra már elfáradt, így felvonóval mentünk le. Egyébként nagyon szép túra az is, nem túl meredek, ha előbb gondoltuk volna végig a napot, simán belefért volna. Ja és monster-trottival is le lehet száguldani a hegyről, de ahogy néztük, eléggé csúszkáltak az apró kavicsos úton, nem tudom, hogy bevállaltam volna-e :)




Összességében nagyon jó választás volt a hely, különösen gyerekeseknek tudom ajánlani a sok programlehetőség miatt, de szuper és különböző nehézségű túraútvonalból sincs hiány.

Csilláék aztán elindultak hazafelé, mi pedig kihasználva még a jó időt, bementünk Gstaad központjába, ettünk egy finom fagyit, Marcel játszóterezett még egyett, hogy aztán az autóban hazafelé 23 másodpercen belül elaludjon :)




(Svájcban még a mozdonyok is aranyból vannak :))))

Nagyon szép napot volt, jó volt a társaság, aranyosak voltak a gyerekek, remélem, most már gyakrabban tudunk majd találkozni!!!!

Keine Kommentare: