"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 6. Oktober 2013

Dubai - 2. nap

Éjjel úgy aludtunk, mint a bunda, bár reggelre elég meleg lett a szobában, mert a klímát este kikapcsoltuk, nem akartuk, hogy egész éjszaka fújja ránk a hideg levegőt. Első utunk a teraszhoz vezetett, mert mikor megérkeztünk, túl sokat nem láttunk a hotelből, a környékből, a tengerből. Mikor kiléptünk a teraszra, még a lélegzetünk is elállt :) Egyrészről mellbevágott minket már megint a párás forró levegő, másrészről csodás volt az, amit láttunk :)) Lent a hotel hatalmas parkja, pálmafákkal, három medencével, kicsit távolabb a hófehér homokos tengerpart és a türkisz színben pompázó tenger, rajta ringatózó hajók (mit hajók, hatalmas yachtok :), kicsit messzebb a Palm Jumeirah mesterséges homok-szigete, végén az Atlantis csúcsos tornyaival :))) Nem tudtunk betelni a látvánnyal :))


De győzött az éhség, így mentünk reggelizni. Szombat volt, ami Dubaiban is hétvége (a fő pihenőnapjuk a péntek), így az alapból is rettentő bőséges reggelinél még olyan extraságok is voltak, amit eddig én még hotelben nem láttam. Hatalmas választék friss gyümölcsökből, ananász, mangó, dinnye, mind mézédesen, rengeteg féle arab étel, hidegek, melegek, erősek és édesek, aminek a feléről nem tudtuk, hogy mi az, hiába volt kiírva angolul is, de lelkesen kóstolgattuk és próbálgattuk őket, finom arab kenyér, kencék, aztán friss sushi (az egy hét alatt több sushit ettem, mint eddig egész életemben összesen, de annyira imádom :)) és persze a szokásos "angol" reggelik hatalmas bőséges választéka. Jártunk már pár hotelben életünkben, de ilyen reggelit még sehol nem ettünk :) (mondjuk csak halkan és csendben jegyzem meg, hogy nekem a legnagyobb dolog az volt, hogy én is csak leültem, ettem és a reggeli végeztével csak felálltam az asztaltól, elémrakták, aztán elpakoltak és mosogattak helyettem :))

Reggeli után aztán magunkra kentünk egy fél tubus ötvenes naptejet, Marcelt már alig lehetett visszatartani, aztán elindultunk a tengerpartra :)) Ahogy kiléptünk a parkba, megpillantottunk egy kis elektromos autót, ami a vendégeket furikázza a hotel és a tengerpart között (kb. 50 méter a távolság), nehogy a kedves vendégnek ennyit gyalogolnia kelljen :)) Mondjuk a kb. 40-45 fokban tényleg minden lépés nehéz, amit nem vízben tesz az ember :)) Marcelnek nagyon tetszett ez a kis autó, párszor szállíttatuk is vele magunkat, de azért inkább kibírtuk és gyalogoltunk :))


A nap perzselően tűzött az égről, a homok olyan forró volt, hogy szinte papucson keresztül is égette a lábunkat, a tenger pedig olyan meleg, amit eddig életemben nem tapasztaltam :)))) Hihetetlen volt úgy belefutni, hogy nem lettem libabőrös, olyan volt, mint a fürdőkád, csak sokkal sokkal nagyobb és szebb, kristálytiszta csillogó víz, napfényben szikrázó kagylók, hófehér puha homok :))) csak lebegtünk benne, lágyan ringattak minket a hullámok, a partra kinézve hatalmas, csillogó felhőkarcolókat láttunk és csípkedni kellett magunkat, hogy tényleg itt vagyunk és ez tényleg velünk történik meg :)))

:)))
 

 
 



 

Marcel is nagy lelkesedéssel vetette bele magát a habokba, élvezte a hullámzást, egészen addig, amig az első adag sós víz bele nem ment a szemébe :)) persze megszokta, hogy a víz alatt nyitott szemmel úszik és hiába vittünk úszószemüveget, azt nem sokáig volt hajlandó viselni, így aztán gyorsan alább hagyott a lelkesedése és onnantól kezdve inkább a medencéket preferálta (amik szintén egy kicsit sósak voltak és nekem hidegek, a maguk 29-30 fokjával, mert hűtötték őket :) és a tengerhez csak akkor merészkedett, mikor épp apály volt, sima volt a víz vagy homokvárat/homokdelfint építettünk vagy pedig kagylókat gyűjtöttünk :))


Én szívem szerint egész nap a tengerben lettem volna, de azért a medencékkel is kiegyeztem :)) Persze nehéz napok voltak ezek, mikor az embernek ezek voltak a legnagyobb problémái, hogy melyik medencében vagy a tengerben fürödjön-e inkább :))))

A medencékben aztán Marcelből nem sokat láttunk, szinte végig víz alatt volt, rengeteget úszott, megtanult a vízben bunkfencezni, ugrált, elemében volt, szinte kinőttek az úszóhártyái :))







Mivel az előző napi utazás miatt még kicsit fáradtak voltunk, nem akartunk különösebb programot, csak a közeli kisboltba mentünk el vízért, mert hiába hoztak naponta 3 liter (!!) vizet a szobába, rengeteget ittunk abban a melegben.

A hotel bejáratánál sorban álltak a taxik és mikor mondtuk, hogy mi most gyalog indulunk el, úgy néztek ránk, mint a marslakókra!!!

Most megint egy kis csapongás következik :))) Dubaiban szinte lehetetlen gyalogosan közlekedni!! (persze kivétel ezalól a tengerpart, de most inkább a városra gondolok). Egyrészt tényleg brutális a hőség, három lépés után leizzad az ember, másrészt szinte nincsenek járdák, zebrákról nem is beszélve, az autósok pedig nem Svájcban szerezték a jogosítványukat, olyanról, hogy megálljanak egy gyalogosnak, még csak nem is hallottak, ráadásul tényleg száguldoznak a luxusautóikkal (mi is utaztunk olyan taxissal, aki a 40es táblánál simán 110-zel vette be a kanyart...), így hajmeresztő mutatvány az utca egyik oldaláról átjutni a másikra :)) Így aztán mi sem vittük túlzásba a gyaloglást, néha azért elsétáltunk a metróig, ami légvonalban kb. 3 perc lett volna, de a sok építkezés és többsávos utak miatt majd negyed órába telt, mire elvánszorogtunk odáig :)

Félpanzióval foglaltuk a szállásunkat, hogy esténként ne kelljen külön kaja-helyet keresni, szuper is volt így, hatalmas volt a választék este is, hideg-meleg előételek, saláták, hideg-meleg arab ételek, sushik, hihetetlen mennyiségű desszert, egy hét alatt nem tudtuk végigenni a menüt :)) Marcelnek persze az est fénypontja volt mindig a csokiszökőkút, nagyon élvezte :))



Vacsora után lesétáltunk megint a tengerpartra, épp apály volt, előttünk a sötét messzeség, a hullámok morajlása, a lábunkat nyaldosta a meleg víz, mögöttünk a kivilágított, csillogó-fényes felhőkarcolók, olyan "deszerettemvolnamegállítani" pillanat volt :)))










folyt. köv. :)

Kommentare:

julcsi hat gesagt…

Csak ámulok és bámulok...HIHETETLEN!
Köszönöm Orsim hogy a részese lehetek ennek a csodának is általatok!!!!♥

Phan hat gesagt…

Micsoda élmények! :)
Nagyon várom a folytatást!!!

Qualy hat gesagt…

Pokrócba tekerve olvasom a beszámolód. Szuper lehetett! Várom a folytatást :)

Eri

Szitya hat gesagt…

Nagyon klassz lehetett! Akkora lelkesedéssel írsz, hogy teljesen elsodor! :-)

Bea hat gesagt…

Fantasztikus!!!! ne hagyd abba, Írd még, írd még!!!

khase hat gesagt…

Tényleg hatalmas élmény volt, nem nehéz ilyen lelkesedéssel írni róla :))) egyébként nem hittem volna, hogy ennnnnyire nagyon magával ragad...