"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 9. Oktober 2013

Dubai - 4. nap - AT THE TOP!

(extra hosszú, extra sok fotóval és videóval :))


Miután lefoglaltuk a dubai utat, elkezdtük bújni az útikönyveket és az internetet, hogy mi az, amit mindenképp szeretnénk látni, ahova mindenképp szeretnénk eljutni. Arról persze már hallottunk, hogy Dubaiban van a világ legmagasabb épülete, a Burj Khalifa, amit 2004ben kezdtek el építeni, 2010. január 4-én adták át és a maga 828 méter magasságával tényleg szinte karcolja a felhőket! Kicsit hezitáltunk, hogy merjünk-e oda felmenni vagy sem, Gábornak ugyanis tériszonya van, én pedig az ilyen gyors liftekbe nem szeretek bezárva lenni, szóval nem a legjobb feltételek ennek az épületnek a megtekintésére, hisz a 124. (!!) emeleten van a kilátó, 452 méterrel a föld fölött. De gondoltuk, ha már egyszer ott járunk, ezt nem szabad kihagyni, így indulás előtti utolsó estén még gyorsan lefoglaltuk a jegyeket :)


Ha valaki tervezi odamenni, érdemes előre interneten megvenni a jegyet, egyrészt sokkal olcsóbb, másrészt annyira sokan mennek oda, hogy helyben szinte lehetetlen jegyet venni rá. Hétfő délután fél 6ra vettünk jegyet, azzal a szándékkal, hogy így világosban és sötétben is láthajtuk fentről a várost, mert megnéztük, hogy 6 óra körül megy le a nap :)

A hétfői napot így megint fürdéssel kezdtük, Marcel szinte végig a víz alatt úszott, búvárkodott, pancsolt, ugrált, mindig is tudtam, hogy kis vizicsibe, nála nincs határ, a vizet soha nem unja meg, magától soha nem jött volna ki a medencéből, annyira eleme a víz, csodájára is jártak, mind a helybéliek, mind a többi vendég, hogy milyen szuper ügyesen úszik és milyen kis bohóc a vízben :) Igazi kis halacska :))

Egy kis szieszta után taxival indultunk el a városba, hogy mielőtt felmegyünk a Burj Khalifába, megnézzük a mellette lévő "aprócska" kis bevásárlóközpontot, a Dubai Mall-t, ami nem mellékesen a világ legeslegnagyobb shopping mall-ja, a maga 350.000 m2-nyi területével, 1.200 luxusbutikjával, hatalmas szökőkutakkal, 120 étteremmel, a világ legnagyobb "gold-souk"-jával (arany-piaccal), jégpályával és egy három szinten elterülő hatalmas aquariummal!!


 

Már a Mall of Emirates is lenyűgöző volt, de mikor ide beléptünk, tényleg nem tudtuk, hova nézzünk, csak ámultunk, bámultunk, ekkora tereket, ennyi csillogást, ennyi üzletet és ennyi embert egy helyen még nem láttunk :)))

Mivel sok időnk volt még fél 6ig, így megbeszéltük, hogy megnézzük az Aquariumot is. A legfrissebb kiadású útikönyvünk szerint ingyenes, viszont a helyszínre érve láttuk, hogy mégis kell belépőt venni...Mondjuk az biztos, hogy Dubairól nem érdemes könyvet írni, mert mire kijön a nyomdából, már a fele sem igaz és teljesen más a város :)))

Persze ha már egyszer ott voltunk..... (ez a mondat sokszor hagyta el a szánkat a 8 nap alatt, a hitelkártya-elszámolásunkat viszont még szerencsére nem kaptuk meg...:)))) Azért ebben nagyon egyformák vagyunk Gáborral, nem, nem szórjuk a pénzt, de ha már egyszer nyaralunk, akkor már szeretnénk sok mindent átélni, sok mindent megnézni, kipróbálni, hisz ki tudja, eljutunk-e még egyszer oda :))))

Így aztán megvettük a jegyet és végigjártuk az aquariumot. A bejáratnál egy zöld fal előtt lefotóztak minket, hogy aztán a kijáratnál, a shopnál jó pénzért megvehessük a szép bőrkötésű albumban prezentált fotónkat :)) (persze megvettük :)))

Az Aquarium maga tényleg hatalmas, tele cápákkal, rájákkal és rengeteg más, színesebbnél színesebb halakkal, de így utólag azt mondom, hogy nem feltétlenül érte meg a pénzét, összességében nem valami hatalmas nagy szám... Van egy alagút-része, az különösen Marcelnek tetszett, hogy fölötte úszkálnak el a cápák, van egy kis őserdő függőhíddal, rengeteg medence tele halakkal, páncélosokkal, sőt még pingvinek is, de összességében tényleg nem nagyobb szám, mint Bécsben a "Haus des Meeres" :)))












 









 

A shopban aztán Marcel "megláttaésmegszerette" Nemo-t, onnantól kezde az lett a nagy kedvenc, lecserélve a nyuszikat azt cipelte mindenhova magával :)))

 

Közben kimerészkedtünk a hőségbe, hogy csináljunk pár fotót a Burj Khalifáról, ami nem volt egyszerű, egyrészt szinte nem lehet olyan messze menni tőle, hogy beleférjen egy képbe, szó szerint kitörik az ember nyaka, ha a szemével a végét keresi, másrészt pedig a hatalmas hőmérséklet-különbség és még nagyobb páratartalom miatt minden alkalommal olyan szinten bepárásodott a fényképezőgépem, hogy csak kb. 5-10 perc akklimatizálódás után tudtam vele fotózni (de volt, hogy nem bírtam ki annyit a forróságban :))))




5 után aztán elindultunk a Burj Khalifa bejárata felé, ami a Dubai Mall-ból nyílik, aztán egy hosszú folyosón vezet át magába az épületbe.

Fél óránként indították a csoportokat, iszonyat sokan voltak, de amig vártunk, addig körbe lehetett nézni az előtérben, ahol több interaktív tábla segítségével mutatták be az épületet.



A bejáratnál aztán olyan biztonsági ellenőrzésen kellett átmenni, mint a reptereken, mindenkit, embereket, táskákat átvilágítottak, de valahol meg is értem, jobb a biztonság :)

Aztán jött a szokásos fotó a zöld fal előtt, utána pedig egy hosszú mozgójárda vezetett tovább az épület belseje felé, a falakon az arab világ történeteit mutatták be arab zenei aláfestéssel.


Nagyon sokan álltunk sorba, de valahogy eloszlott a tömeg és hamarosan a liftek előtt találtuk magunkat. No akkor már kicsit nekem is remegett a gyomrom, inkább bele sem gondoltam, hogy hova is megyünk most :))) De amikor elindult fölfelé a lift és a kijelzőn villám sebességgel ugráltak felfelé a számok, akkor már alig tudtam a fényképezőgépet megtartani, úgy remegett a kezem :)))) Kevesebb, mint egy perc alatt ér fel a lift a 124. emeletre!!!
Ahogy kiszálltunk a liftből, tovább tereltek minket, szuper a szervezettség, mondjuk kell is egy ilyen helyen, ahol naponta ennyi turista megfordul :))




Gábor addig jól volt, amig bent voltunk, de mikor kiléptünk a teraszra, no akkor már kb. olyan fehér színe volt, mint a pulcsijának :))) Én annyira élveztem, azt hittem, jobban fogok félni, azt hittem, valamennyire mozogni fog az épület, de nem így volt, csak csodáltam a kilátást, hihetetlen volt lenézni az 50-60 emeletes csöppnyi felhőkarcolókra, az egész városra, a tengerre, az utakra, a torony végeláthatatlan árnyékára, a messzi sivatagokra, teljesen eltörpült a világ, csoda csoda csoda volt :)))

Az időzítés is perfekt volt, mert lassan kezdett lemenni a nap, bár akkor volt ottlétünk alatt a legpárásabb az idő, így nem hogy 95 km-re, de még egyre sem lehetett ellátni, de így is mágikus pillanat volt, mikor eltűnt a nap a Palm Jumeirah mögött a tengerben :)))


 
 












 



2012. szilveszterén (nem semmi látvány lehetett :))
 
Egyébként a kilátóterasz a torony egyik oldalán van, az emeletet belül viszont teljesen körbe lehet járni, de nyilván üvegen keresztül más érzés kinézni (és fotózni is), mint a teraszról. Naplemente után kezdődött a Burj Khalifa előtti tavon a szökőkút-játék (Dubai Fontain), ami a világ legnagyobb vizi játéka!!!! Sajnos nem fértem oda teljesen a korláthoz, a fényképezőgépet kitartani sem tudtam sokáig, de amit láttam, így is csodás volt!!! Utána egyszer láttuk még teljesen sötétben, egy másik napon pedig direkt a naplementében, mágikus pillanatok, ahogy 3 percen keresztül táncol a víz a Burj Khalifa lábánál :)) Fantasztikus, gigantikus, impozáns, szuper a koreografia, csak szerintem túlságosan rövid :)))

 
Miután lejöttünk a toronyból, akkor kezdődött épp egy következő játék, igaz, nem az elejétől láttuk, de így is nagy élmény volt :)
 


Nehéz ott hagyni azt a helyet, én még maradtam volna szívesen fent a toronyban, de Marcel már eléggé fáradt volt, persze, hisz délelőtt órákon keresztül úszott, délután aquraiumot nézett, aztán a világ legmagasabb felhőkarcolójába cipeltük, még egy felnőttnek is rengeteg benyomás, emlék, forgatak, újdonság, hát még egy gyereknek :))) Persze itt is megvettük a szép bőrkötéses albumot a fotónkkal együtt, aztán gyorsan hazataxiztunk, csak úgy zsongott a fejünk a fantasztikus élményektől :))


Aki ott jár, ki ne hagyja, felejthetetlen, egy életre szóló csoda!!!!!

1 Kommentar:

Bea hat gesagt…

Nem is volt hosszú!
Felülről olyan az egész, mint egy mesevilág. Mintha csak legóból lenne összerakva, vagy nem tudom. De annyira nem valóságos.