"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 17. Oktober 2013

Dubai - 7. nap - BURJ AL ARAB!!

Ideje lenne befejezni a dubai-i beszámolót, hisz lassan 3 hete már, hogy hazaértünk, a barnaságunk lekopott, Marcelnek elkezdődött megint az ovi, Gábort alig látjuk a sok melója miatt, Mamit pedig felváltotta apukám, hogy azért ne maradjunk nagyszülők nélkül :))

Az utazást Marcel ovis szünetéhez és Gábor szabadságához kellett igazítanunk, az már csak hab volt a tortán, hogy pont erre az időre esett a szülinapom is :)) Nekem már önmagában az elég lett volna szülinapi ajándéknak, hogy ott vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy nyaralunk egy ilyen szép helyen, de végül egészen különlegesre sikeredett a nap :))

Ha valaki Dubairól hall, akkor egyből a Burj Al Arab ugrik be, mint Dubai egyik legnagyobb jelképe, és látványossága, a világ egyetlen 7 csillagos, 321 méter magas, csupa luxus, csupa csillogás, csupa arany vitorla formájú szállodája. Emlékszem, hányszor láttam már róla dokumentum-filmet a tévében és mennyire elérhetetlennek tűnt nekem mindig. No nem az, hogy ott foglaljak szobát (mit szobát, a legkisebb lakosztály 170 m2-es, a legnagyobb 780 m2(!!) mert az továbbra is elérhetetlen :))), sokkal inkább az, hogy valaha élőben is lássam az épületet.

1994ben kezdték el építeni a Burj Al Arab-ot (Arabok tornya), amit eredetileg közvetlenül a tengerpartra terveztek, de mivel túl nagy árnyékot vetett volna a környező hotelekre és a partra, így feltöltöttek egy kis szigetet, ahova egy híd vezet át és ott építették fel a hotelt. 1999. december elsején adták át, hivatalosan 5 csillagos, mert a nemzetközi kategóriának ott vége, de valójában a világ legelegánsabb szállodájaként tartják nyilván. A hotel belsejét 8.000 m2-nyi "aranyfüsttel" díszítették, gigantikus arany oszlopok, hatalmas szökőkutak, több aquarium, süppedős puha szőnyegek, márványpadló, luxus-butikok, arnanyozott liftgombok, mindenhol a csillogás, a luxus. A hotel 27 emeletes, 8 étterem található benne, rajta pedig egy helikopter-leszállóhely, ami többek között arról híres, hogy 2005ben Roger Federer és Andre Agassi tenisz-meccset játszottak rajta :))) (érdemes belenézni ebbe a videóba :)))

Mikor eldöntöttük, hogy Dubaiba megyünk, akkor a megnézendők listáján persze rajta volt a Burj Al Arab is, nekem már az is nagy élmény lett volna, ha ott állhatok előtte :)))


Igen ám, de ott volt a szülinapom :))) Gábor pedig gondolt egyet és ha már egyszer ott voltunk, egy délutáni uzsonnára asztalt foglalt a hotelben :))) A hotelhez egyébként nem lehet máshogy odajutni, persze messziről lehet fotózni, de a szigetre vezető kis hídra csak azokat engedik fel, akiknek vagy szoba vagy asztalfoglalásuk van a hotelben... ott a sorompó, előtte bácsika és ha jön a taxi (limuzin), akkor nézi a listáját, hogy rajta van-e az illető neve :)) meg van ez szervezve kérem szépen :))

A délelőtt még a szokásos fürdéssel, pancsolással, medencézéssel telt, aztán egy óra körül elkezdtünk készülődni. Marcel persze nem volt annyira lelkes, ő legszívesebben maradt volna a vízben, de hát ez nem az ő napja volt :)))

Én női szokáshoz híven gondban voltam, reggel óta Gábort nyüstöltem a "mitisvegyekfel" kérdéssel, egyébként sem vagyok egy nagyon kiöltőzős fajta, persze néha szeretem én is a szép ruhákat, magas sarkú cipőket, de valahogy elképzelésem sem volt, hogy mit vesz fel az ember (asszony) egy hétcsillagos hotelbe ebédre.... mert ha még vacsi lett volna, akkor jól jöhet egy kis fekete, de délutánra azt kicsit túlzásnak találtuk. Azért sikerült dűlőre jutni, Marcel is felvett egy inget a kedvemért, aztán fel 3kor elindultunk :))

Vicces volt, mert a hotel bejáratánál ott sorakoztak a taxik, de mikor Gábor mondta a londínernek, hova megyünk, akkor egyből fogta a kis telefonját és hívta nekünk a hatalmas luxus limuzint, persze taxi felirat nélkül :))) Kicsit úgy éreztem magam mint hamupipőke, tényleg nem vagyok híve a nagy luxusnak, feszélyezve is érzem magam, de itt valahogy annyira passzolt minden :)))





A listán rajta volt a nevünk, így bebocsájtást nyertünk a hotelbe :)) Ahogy megállt az autó, hárman is ugrottak, hogy kinyissák az ajtókat, hatalmas mosolyok, csupabáj mindenki, aztán beléptünk a hotelbe....



Hát igen, az embernek szó szerint a lélegzete is eláll, mert hiába látta már a tévében, hiába látott már róla képeket, ott lenni, átélni, személyesen látni, benne lenni, mégis csak egy teljesen más élmény... Tényleg nem tudtuk, hova nézzünk, a hatalmas előcsarnokból fel lehet látni a "vitorla" tetejéig, a hatalmas csillogó aranyoszlopok között, közben szól a zene, a szökőkutakban mint a delfinek, ugrál a víz, mintha egy mesevilágba csöppentünk volna.






 
 


 

 
 

Mivel 3ra volt foglalva az asztal, így mentünk rögtön megkeresni az éttermet, ami a hotel legtetején, a 27. emeleten volt. Persze ott is hatalmas széles mosollyal fogadtak bennünket és már vezettek is az asztalunkhoz, ami sajnos nem ablak mellett volt, de így is csodás volt a kilátás a Palm Jumeirah-ra, az Atlantis hotelre és a tengerre :))

 


 
Ahogy beléptünk, már rögtön hárman ugrottak, pezsgőt öntöttek, széket toltak alánk, szalvétát terítettek, hú de nem vagyunk mi ehhez hozzászokva :)) Marcel viszont megint elemében volt, hát igen, neki végül is tényleg mindegy, hogy egy kis svájci hegyi hüttében eszi a rösztit vagy a Burj Al Arabban a nemtudom hány csillagos ételeket, de nem tudott megülni a popóján, szaladgált az asztalok között, kicsit bojkottálta az ebédet és ugyanúgy kiborított egy pohár datolyapazsgőt az arany szőttes asztalra, mintha otthon lettünk volna :))) (csak itthon nincs 200 frankos datolyapezsgő, arany szőttes terítőről nem is beszélve :))))

Mivel Gábor ebédet foglalt, arra is voltunk felkészülve, Marcel gondolom látta lelki szemei előtt a pizzát vagy halrudacskát, erre előételnek egy édes sütit kaptunk (ez még Marcel örömére), utána viszont exclusiv szendvics variációkat, kaviárral, lazaccal, meg még ki tudja milyen extraságokkal, no ott kiakadt a drágám, hogy neki ezt kell megennie.... :))) Na ott azért bevillant, hogy erre a pár órára igazán fogadhattunk volna egy babysittert, mindenkinek jobb lett volna, de aztán Marcel átesett a holtponton (vagyis teletömte magát a következő fogás sütijeivel :)), így aztán megint kicsit lenyugodott :))





A sütiket egyébként egy, a hotel formáját idéző, vitorla-alakú több emeletes tálcán hozták, szuper finomak voltak (akár csak a szendvicsek is :).


Egyszer aztán megjelent két pincér és a Manager, egy kis torta-sütivel, benne gyertyával és elénekelték nekem a happy birthday-t...... :)))) Mire a többi asztalnál ülő vendégek is elkezdtek énekelni, tapsolni, én meg nem is tudtam, mit csináljak zavaromban, ennyire nem szeretek a figyelem központjában lenni :))))) De azért nagy élmény volt :)))))) A torta isteni volt, omlós, csokis, a pezsgő, a kávé, az ajándékba kapott kis bonbonok is fergetegesen finomak, azért mégis csak tudnak valamit ott, abban a hotelben :))))


 
 Csak érdekesség képp a hotel wc-je :))) itt is minden arany és minden csillogott :))
 
 

Szívesen elücsörögtem volna még, de egyrészt látszott, hogy már terítetnének a következő turnusra, másrészt Marcelnek is már nagyon nagyon mehetnékje volt... :) Így aztán még körbejártuk a 27. emeletet, megcsodáltuk a várost, a tengert és indultunk lefelé. Kint még csináltam néhány fotót, bár igencsak izzadtunk a szép ünneplős ruhába, harisnyába, Gábor ingbe és zakóba beöltözve, így inkább beszálltunk a klímás limuzinba és visszamentünk a hotelbe.

 Jól látszik a Burj Khalifa, igencsak kiemelkedik a maga 828 méterével a többi felhőkarolcoló közül :))
 














Este pedig még sétáltunk egyet a Dubai Marina csodásan kivilágított felhőkarcolói között, igazán szép befejezés volt egy igen különleges szülinapnak, mely tényleg egy életre szóló élmény volt :))))






Kommentare:

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Ne, még ne fejezd be! Én még úúúúúgy olvasnám a mesés beszámolót!

Bea hat gesagt…

Ez egy igazán egyedi születésnap:) én biztos bőgtem volna, ha mindenki engem köszönt az étteremben :)
Nagyon szépek a képek.
Nem fájt a szemetek attól a sok csillogástól?

Judit hat gesagt…

Nekem is túl gyorsan lett vége a beszámolónak, még olvastam volna reggelig. Nagyon nagyon szép szülinapod volt Orsi és a képek lélegzetelállítóak!