"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 10. Juni 2014

Céges kirándulás

Gábor 3 éve dolgozik mostani cégénél, de eddig különböző okok miatt még nem sikerült részt vennünk az évi rendes "osztálykiránduláson". Most viszont már karácsonykor tudtuk az időpontot és úgy szerveztük, hogy anyukámék, mivel úgy is régen voltak már nálunk, arra a hétvégre időzítsék a látogatásukat :))
Így aztán mindenkinek meglett az öröme, a nagyszülők örültek Marcelnek, Marcel kibújt a bőréből, hogy egyedül lehet itt anyukámékkal, mi pedig élveztük a két napot kettesben (igaz, sokasban, mert több, mint 40en voltunk, de azért jól esett végre a felnőtt társaság :))

Péntek hajnalban indultunk Wettingenből és mivel Gábor cégének székhelye St. Gallenben van, a többség arrafelé lakik, ők külön busszal jöttek Churig és ott csatlakoztunk egymáshoz. A buszban kezdettől fogva jó hangulat uralkodott, tényleg mint a régi jó kis osztálykirándulásokon, annyi különbséggel, hogy elég hamar előkerült a prosecco és dobozos sör :)) A csapatból addig csak 3 embert ismertem, mikor a többi majdnem negyven bemutatkozott, nem igazán tudtam megjegyezni a neveket, de a második nap végére már jól összenőtt a banda. Nagyon kedvesek a kollégái és a feleségek is és mivel a legtöbb echte német, így a beszéddel sem volt gond, meg lehetett őket érteni :)))

Első utunk Asconaba vezetett, hajnalban 3 fokban, meleg pulcsiban indultunk, de Tessinben megint nem csalódtunk, mire odaértünk, kisütött a nap és rögtön 25 fok lett :))) Annyira szeretem Tessint, Asconaban pedig már voltunk egyszer, akkor is nagyon megfogott, a zegzugos kis utcácskáival, a tóval, a kikötőben ringatózó csónakokkal és persze a rengeteg virággal és pálmafákkal :)) Annyira más vidék ez, mintha nem is Svájc lenne :)))) 3 óra szabad program volt, persze először ebédelni mentünk, mert már elég éhes volt a csapat. Aztán sétáltunk még egyet a tóparton, utána pedig elfoglalhattuk a hotelt. A hotel több épületből állt, mi végül egy régi villában kaptunk szobát, nyikorgó falépcsőkkel, hatalmas belmagassággal és csodaszép buja kerttel, amiben kis szökőkút, pálmafák és egy egész bambuszerdő is volt :))



Kicsit szusszantunk, aztán indultunk busszal a következő program színhelyére, bort kóstolni és vacsorázni a Grotto Broggini-ba :) A hely engem leginkább egy grinzingi heurigerre emlékeztetett, hatalmas nagy lugasos kiülős kerttel, nagyon szép volt. Rengeteg féle bort lehetett kóstólni, ez már megadta az alaphangulatot :)) A vacsora finom volt, de igazából semmi extra, elég nagyüzem a hely, ahogy láttuk, bent több nagy hodály, ahol egyre nagyobb lett a zaj, mindenki próbálta túlkiabálni a másikat, a végére eléggé megfájdult a fejem.

Másnap reggeli után ismét buszra szálltunk és csodás tóparti úton indultunk Brissagoba, a Dannemann szivargyárba. Mikor hetekkel azelőtt megláttam a programot, nem voltam túl lelkes (ahogy hallottam, a csajok töbségével egyetemben), jobban el tudtunk volna képzelni valami olaszországi shopping-túrát, ha már úgy is csak pár km-re voltunk Olaszországtól, de be kell valljam, hogy nagyon pozitívan csalódtunk :)

A szivargyár közvetlenül a tóparton fekszik, impozáns épület, pálmafákkal körülvéve. Először egy kis filmet néztünk meg a tabak termesztéséről, érdekes volt, sok olyan infót tartalmazott, amit nem is gondoltunk volna (persze honnan is, mikor nem dohányzunk, szivart meg pláne nem :)))). A tabak rettentő érzékeny növény és a mag elszórásától számítva 2 (!!!) teljes évig tart, amig a levelek olyan állapotban lesznek, hogy abból szivart lehessen sodorni! Utána három részre osztották a csoportot, az egyik helyen végig lehetett nézni, hogy is készül egy igazi szivar (nem lennék szegény brazil néni helyében, aki egész nap, mint egy cirkuszi látványosság, szivarokat sodor a látogatók előtt), a másik helyen különféle szivarokat lehetett megnézni és újabb infókat tudtunk meg, a harmadikon pedig lehetet örökbe fogadni egy kis tabak-cserjét, persze papíron, állítólag majd emailben értesítenek, ha elültették a cserjénket és minden születésnapján kapunk róla fotót :)) Hát majd meglátjuk :))

Utána lehetett szivart kóstolni, azért voltak többen is, akik nem hagyták ki a lehetőséget és rágyújtottak :) Van egy hatalmas csarnok, ott volt kikészítve egy kis enni-innivaló, közben lehetett gyönyörködni a kilátásban, szóval eltekintve az egyre nagyobb füsttől, nagyon érdekes program volt :))



Szivarkészítés :)) (érdemes a jó kis ízes schwitzerdütschöt is hallgatni :)))


Ezután visszaszálltunk a buszba és ismét Asconába mentünk. Kicsit csodálkoztunk, mikor a busz egy tóparti full luxus 5 csillagos hotel, a Hotel Eden Roc előtt állt meg. Persze jól megy a cégnek nagyon (Gábor is melózik több, mint eleget...), de arra senki nem számított, hogy ilyen helyen fogunk ebédelni. A teraszon már meg volt terítve, először egy kis apero volt, a férfiaknak bor, feleségeknek pedig pezsgő, a cégvezetés részéről ezzel is kedveskedve nekünk, a "hátországnak", akik támogatják a férfiakat, hogy ilyen jól menjen a szekér :)))) Ragyogóan sütött a nap, előttünk a tó, pálmafák, kicsit messzebb havas hegycsúcsok, csodálatos volt. Akárcsak az ebéd, rég nem ettünk ennyire finomat :))) Nagy kerek asztaloknál volt megterítve, aminél nem a legkönnyebb beszélgetni, de én ott is egy nagyon kedves csaj mellett ültem, jót dumáltunk, ahhoz képest, hogy egy napja ismertük egymást :))


A hosszúra nyúlt ebéd után még sétáltunk egyet a tóparton, aztán buszba szálltunk és elindultunk hazafelé. Másfél óráig csönd volt a buszban, mindenki az elmúlt két nap fáradtságát pihente ki, de aztán megint beindult a jó hangulat.

Késő este értünk haza, fáradtan, de sok sok élménnyel gazdagodva, feltöltődve.

Anyukámék addig szuper jól elvoltak Marcellel, hatalmasakat játszottak, városban voltak, Marcel mint idegenvezető nagyon jól vizsgázott és persze élvezték, hogy együtt lehettek :))) Egy utolsó közös ebéd még belefért Spiezben, aztán sajnos indultak is haza anyukámék, de már csak alig 4 hét és megint találkozunk :)))




Anyukám nem volt rest, vonaton, hűtőtáskában hozta a sóskát, Marcel nagy kedvencét és a túró rudit :))))



 
Spiez



Asconaba és Tessinbe pedig biztosan megyünk még :)))

Keine Kommentare: